Az alkotás igazi esszenciája, avagy milyen műfajba is sorolható a történet?
6:34
Úgy
gondoltam, hogy érdekes lenne pár szót ejteni a műfajról is, bár valószínűleg a
történet hangulata már sejteti Veled. De most akkor nézzük is meg
közelebbről, hogy melyek ezek, hiszen többet is vegyítettem, pontosabban
hármat: fantasy, lélektani és horror. Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy ezek
akkor tulajdonképpen hogyan is jönnek össze, de hamarosan Te is érteni fogod.
:)
Fantasy,
mivel egy általam kitalált világban játszódik, valamint ahogyan az a negyedik
és ötödik fejezetben nyilvánvalóvá is vált, természetfeletti lények szerepelnek
benne, ezen felül pedig egy különös erő is megmutatkozni látszik, mely szintén
nem elhanyagolható az események alakulásának szempontjából. Amikor elkezdtem
írni a történetet, nem tértem el túlzottan a valóságtól, a világ amelyben akkor
játszódott olyan volt, mint a miénk. Olyannak kezdtem el, mintha itt és most,
ebben a világban is megtörténhetne.
Ekkor még csak az alapelképzelés volt meg,
amelyre ráhúztam ugyan a konfliktust és valamelyest illeszkedett is, de nem
volt valami meggyőző. Túl egyszerű, olyan semmitmondó és kezdetleges volt az
egész. Ebben az állapotában az egyik fő tényezőt nem lehetett logikusan
megmagyarázni, hogy miért is pont úgy történnek a dolgok, ahogy. Kicsit nehéz
volt elszakadni az ismerttől, és rálépni az ismeretlen ingoványos talajára, de
amint megéreztem a szabadság hatalmát, elkezdett szárnyalni a képzelet is. Már
nem csak az itt és most létezik, hanem megalkottam egy előtörténeten alapuló
világot is, melybe teljes mértékben illeszkedik az elképzelt események
alakulása. Szóval akkor adott egy újonnan megalkotott világ, amelyben olyan
lények léteznek, melyek valós életünkben – remélhetőleg – nem fellelhetőek,
vagyis a lélekrablók. Túl sokat nem szeretnék egyelőre elárulni róluk, hiszen a
történetfolyam során úgyis ki fog derülni, ahogy Vayne szép lassacskán
összegyűjti a hatalmas kirakós darabkáit, és egységbe rendeződik a bonyolult kép.
Annyit már tudhatsz róluk, hogy ugyan hasonlatos a vámpír alakjához, de
igazából teljesen más. Ez egy picikét ellentmondásosnak tűnhet elsőre, de most
rábízom a képzelet szárnyalására, hogy mit vonsz le ebből és milyennek képzeled
el. Aztán majd kiderül, hogy jók voltak-e a megérzéseid velük kapcsolatban. :)
De annyi bizonyos, hogy eme általam nagyon kedvelt lény mintájára alkottam meg saját
teremtményemet. Olvastam már jópár fantasy történetet, de egyikben sem
találkoztam még ehhez foghatóval – bár bizton nem állíthatom, hogy hasonló
sincs, mivel nem ismerem a világ összes kitalált lényét. Viszont számomra ennek
a teremtménynek a megformálása nyújtotta a legnagyobb élvezetet. Félig-meddig
tudatos volt, hiszen egy már meglévő egyedet vettem alapjául, viszont egyes
részletek csak úgy kipattantak a fejemből egy-egy kép, jelenet vagy szín
formájában. Majd pedig újra tudatosan átrágtam az egészet, és végül minden a
helyére került. Büszke vagyok rá, az első saját kis kreálmányomra, mint ahogy az
egész regényre is. Na de kanyarodjunk csak vissza az eredeti gondolathoz.
Feltűnik egy erő is, melynek halott testek mozgatásához van köze, az
úgynevezett lélekbábokhoz. Na igen, a zombik, valamint a voodoo eredetét és
történetét is nagyító alá vettem, hogy még egy kis érdekességgel meg tudjam
spékelni a dolgokat. Hasonló, de nem teljesen ugyan az, a többi pedig majd
később kiderül. :) Ezzel nagy vonalakban át is vettük a legfontosabb fantasy
elemeket, de ezeknél sokkalta több minden meg fog fordulni az események
előrehaladtával.
Következőnek
talán érdemesebb a lélektani vonatkozásról beszélni, hiszen ez adja meg az
egész keretét, valamint a narráció alapját. Sokat vacilláltam, hogy melyik
narratív formát is válasszam, végül az én-elbeszélő mellett tettem le a voksomat,
hiszen így tudom a leghatásosabban érzékeltetni mindazt, ami lejátszódik a
főszereplő bensőjében. A történet és a
fő konfliktusszál szempontjából is az a legmeghatározóbb, hogy Vayne hogyan
reagál, mit érez, és milyen lelki utat jár be, melynek kiváltó okai elsősorban
a körülmények, de minden a saját választásain múlik. Ezért tudnunk kell, hogy
miért dönt így, vagy épp úgy az egyes helyzetekben. Fontosak a belső
motivációi, és hogy milyen változásokon megy keresztül. Egy igen erős
jellemfejlődést építettem bele, melyet az események hömpölygése közepette lehet
majd észlelni. Néhol éles lesz a váltás, máskor viszont alig észlelhetően
vezetem el a következő fordulópontig. A
cím is ezt hivatott tükrözni, mind az összefoglaló – Lelkek útja -, mind pedig
az egyes kötetcímek, mint az első is – Lelkem sötét éjszakája. Sok mindent már
az elején burkoltan belefogalmazok, elhintek egy-egy aprócska utalást, melyek
majd csak később nyernek értelmet, de az biztos, hogy semmit sem írok le csak
azért, hogy teljen az oldal, még ha első olvasása nem is illik oda. :)
Végül
pedig felmerülhet a kérdés, hogy hogyan is jön ehhez a horror? Mivel eleve maga
a hangulat is eléggé borongósra sikerült, nem mellesleg olyan teremtmények
sorakoznak fel, amelyek jelenléte nem sok jót sugall, mégsem lehet egy szimpla
tragédia/komédia, dráma vagy ezekhez hasonló köntösbe bújtatni. Ha már komor,
akkor legyen sötét is, ez illik hozzá a legjobban. Úgy akarok írni, hogy egy
erőteljes hatást érjek el az érzelmek terén, ezáltal minél kifejezőbben tudjam
megfogalmazni azt, ami épp történik, és hogy ebből a főszereplő – és rajta
keresztül az olvasó is – mit érzékel. Kutattam a módját, hogy hogyan is tudnám
ezt az írásmódot, ezt a fogalmazási képességet elsajátítani, mígnem eljutottam
H. P. Lovecraftig. Azonnal – nah jó, több mint egy év előjegyzés után – be is
szereztem az összes művét, hogy ezeket tanulmányozva elmerüljek egy számomra
újfajta kifejezésmód rejtelmeibe. Hihetetlen, ahogyan megfogja az emberi
érzések – főképp a félelem és a szorongás – lényegét, és ad melléjük egy
eszméletlenül erőteljes színezetet egyedi szóalkotásaival és
képzettársításaival. Tudtam, hogy erre van szükségem, hogy ezt kel belevinnem
sajátos stílusomba, hogy megtaláljam azt a hangot, amely tökéletesen visszaadja
a Lelkek útjal igazi, lényegi esszenciáját. Az eddigi visszajelzések alapján
sikerült is elérnem azt a borzongató hatást, melyet megálmodtam. :) Az írás is
pont olyan, mint egy fantasy világ megalkotása. Ahhoz, hogy jó legyen, el kell
szakadni a normáktól, a klasszikustól, hogy a szabadon szárnyaló kreativitás
elhozza a megfelelő értékeket.
Tehát
mindent összevetve, ennek a három műfajnak az egyvelege, vagy inkább tökéletes
egysége képes igazán életre kelteni eme lelkemből született művet.
0 megjegyzés