Sikeresen átvészeltem egy újabb "sötét éjszakát", amiből rengeteg pozitívumot merítettem. Sokszor jobb megélni ezeket az érzéseket, mert tényleg segítenek. Utat kell engednünk a szomorú/fájó dolgoknak is, mert utána biztos hogy jönni fog a felismerés, hogy miért is történt mindez velünk. Észre kell vennünk a mögöttes tartalmakat, és akkor már másképp fogunk rájuk tekinteni. Minden okkal történik. Egy-egy találkozás, egy munkahelyi trauma, vagy épp nem mi vagyunk az elszenvedők, de a szemünk láttára zajlik le valami, ami kirobbanó hatással lesz életünkre.

És persze ott vannak a pozitív élmények is, melyek ugyan olyan fontosak, mint a negatívak, csak ezeket nem éljük meg olyan intenzitással, mint egy tragédiát. Hiszen a rossz dolgok tesznek minket erőssé, a jó dolgoknak csak örülünk, és lubickolunk az általa keltett kellemes érzésekben.

Az elmúlt időszakban elég sokat írtam, lassan elkészülök a 4. fejezettel is és belekezdtem az 5.-be is. Az elmúlt tíz évhez képest most már végre egész jól haladok, és azt hiszem kijelenthetem, hogy végre megtaláltam a "saját hangom" az írásban.

 És most valahogy úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülök az álmaimhoz. Az írás mindig is jelen volt, de nem ez az egyetlen fontos dolog az életemben. Saját történetem megírása mellett ugyan ekkora rajongást élvez Japán is, amihez az elmúlt időszakban megint közelebb kerültem pár lépéssel. A munkahelyi változások is ezt mutatják, hiszen az új pozíciómban jelen vannak a japánok is, bár konkrétan nem kell velük foglalkoznom. A másik esemény pedig, ami szinte kirobbanó erővel áradt szét bennem, az a Karuta.

Mivel ezt a blogot a készülőben lévő regényem miatt hoztam létre, ezért nem szeretném bármilyen más tartalommal terhelni. Akit érdekel Japán, vagy hogy számomra mit jelent, akkor ezen a linken olvashattok róla. :)

Igyekszem az írásra is minél több időt fordítani, hogy kitehessem a következő fejezetet is.