ೋ Légy Te magad a változás! ೋ
9:11
Elindult valami bennem, valami egészen hatalmas és fantasztikus. Egy olyan horderejű változás, amely egész életemet és világomat forgatja fel alapjaiban, és ennek a gyújtópontjában én magam vagyok. Jobban mondva annak a mérhetetlenül nagy és erőteljes vágya, hogy felfedezzem, megértsem és végre megéljem igazi önvalómat, mely lényem egészen eddig mélyen szunnyadó magja. A változást áhító kívánságom meghallgatásra lelt, és feltárult előttem az az út, mely elvezet eme picinyke parázsló ponthoz, hogy fellobbantva azt erőteljes lángban éghessen lelkem. Csodálatos érzés, ahogy a belső változásokat a külvilág is pontosan leköveti, és tükröt tartva megmutatja a valóságot. Saját valóságomat, hiszen mindenkinek más attól függően, hogy belül mi húzódik meg. Az elmúlt másfél évem alatt azt éreztem, hogy csak a sötétben tapogatózok, és nem találom a helyes utat. Nem tudtam, hogy merre menjek és mit kellene tennem ahhoz, hogy változtassak. Ma már másképp gondolok vissza erre az időszakra. Nem vettem észre, hogy már akkor is az úton voltam, hiszen ha mindazt nem teszem és tapasztalom meg, akkor most nem tartanék itt. Nem látnám magam előtt ilyen fényesen ragyogni az iránymutató csillagot, mely mindig is ott volt fölöttem, csak a sötét gondolatok és bizonytalanság szőtte szürke fellegek eltakarták. Nem hittem eléggé magamban, abban, hogy képes vagyok mindarra, amiről álmodozok. Apránként, lépésről lépésre erősödött csak meg bennem az önmagamba vetett hit, melyet mindannak az óvatos és puhatolózó keresésnek az eredménye, melyről azt gondoltam, hogy vajmi keveset értem el vele csak. Sok esetben elveszettnek érzem magam, ha nem tudok célirányosan előre haladni. Hiába is tudom, hogy hova szeretnék eljutni, egyszerűen szükségem van az utam során olyan előre megtervezett kapaszkodókra, melyek biztonságot nyújtanak akkor, ha épp elveszíteném az egyensúlyomat. Néha olybá tűnt, mintha egy meredek hegyoldalban araszoltam volna fölfelé felszerelés nélkül, és kénytelen voltam szorosan a falhoz tapadva vesztegelni. Majd mikor elkezdtem ráeszmélni a környezetemben is megjelenő változásokra, az ezernyi lehetőségre, melyeket korábban hagytam észrevétlenül elsuhanni mellettem - mivel oly mértékben a menedék illúzióját nyújtó korlátokra fókuszáltam -, megértettem, hogy a változás én magam vagyok. Már azzal elindítottam, hogy engedtem a lelkem mélyéről feltörő szabadságvágy mindent elsöprő erejének, melynek hangja erősen visszhangozta bensőm kívánságát. Mostanra egyenletesen haladok magamra erősítve a biztosítóköteleket, melyek nem engednek letérni az útról, valamint megtartanak, ha meginognék. Tudom, hogy merre kell haladnom ahhoz, hogy elnyerjem a teljes felszabadulás és önmagamban való kiteljesedés ajándékát.
Először is szembe kell néznem önmagammal, múltammal és elfogadnom eddigi döntéseimet. Ha az alapok nincsenek rendben, akkor nem is lehet rájuk építeni, hiszen amilyen ingatagok, menten össze is omlanak a hirtelen kapott terheléstől. Viszont nem szabad türelmetlennek lenni és elkapkodni a dolgokat, hiszen a tanult és berögzött minták sem egyik napról a másikra alakultak ki, hanem az eddigi hosszú évek tapasztalatai alapján. Megtaláltam a számomra legmegfelelőbb módját annak, hogy a mélyben lerakódott és felgyülemlett negatív megtapasztalásokat hogyan takarítsam ki lelkem óceánjából. Fejest ugorva önnön bensőmbe lemerülök egészen a legmélyebb pontig, és feltárom a valóságot.
Újrajátszom emlékeimben mindazt, mely oly fontos, fájó és meghatározó volt életemben, de már nem a miérteket fogom keresni, hanem igyekszem megérteni, felismerni és elfogadni önmagam és döntéseimet. Más szemszögből vizsgálva, megértéssel megközelítve múltam egyes eseményeit képes leszek átírni azokat. Nincs szükség időgépre ahhoz, hogy megváltoztassam a múltat, hiszen nem magukat az eseményeket kell módosítani, hanem saját gondolataimat és érzéseimet azokkal kapcsolatban. Amint elfogadom, képes leszek a jelenben megerősödni és felszabadultan élni életem. Fontos megismernem múltam valós körülményeit, résztvevőit és megérteni saját viselkedésemet is. Ehhez viszont csak egy elég erős elhatározásra, időre és megértésre lesz szükségem. Bárki képes lehet erre akár egyedül is, csak meg kell találni a módját! :) Számomra saját tudatalattim üzenetei voltak a legmeghatározóbbak, melyeket regényemen keresztül sikerült felhoznom a felszínre, valamint az a rengeteg könyv, melyeket elém sodort a "véletlen". :)
Amikor írok, valahogy úgy érzem, hogy bekerülök saját kis világomba, melyben alámerülök a tudatalatti legmélyebb és legcsodálatosabb élménytengerébe, melyből inspirációt merítek. Ekkor pedig képzeletem mesés szárnyalásba kezd, melynek lényegi eszenciája a kezemben lévő toll tintacseppjein keresztül öltenek alakot az anyagi világban. Ilyenkor képes vagyok teljes mértékben kikapcsolni a külvilágot, és csak hagyom, hogy magával ragadjon a gondolatok átszellemült hullámzása. Mondhatni az íráson keresztül megtaláltam azt az átjárót, mely segítségével bármikor kapcsolatba léphetek saját tudatalattimmal. Fantasztikus érzés, amikor megérint a felismerés gyengéd jelenléte és megértem, hogy miért is írtam le mindazt, amely megjelenik regényemben vagy épp egy bejegyzésben. Sokszor hetekkel vagy akár hónapokkal később érkezik csak el ez a pillanat, mikor is visszaolvasva a leírtakat erőteljesen körülölel a ráeszmélés hulláma. Megindító, felkavaró mégis végtelenül felszabadító hatást kelt bennem, ahogyan tudatosulnak ezek az üzenetek.
És ezzel el is érkeztünk első nagy álmom megvalósításának utolsó fázisába. Ahogyan azt megfogadtam, el is készültem regényem első kötetével a 27. születésnapomra, melyet nem is akárhogy ünnepeltem meg. Szimbolikusan, egy gyönyörű torta formájában testesült meg az anyagi világban is - és persze nem csak hogy jól nézett ki, de istenien fonom is volt. :) A hozzám legközelebb álló barátaimmal osztottam meg ezt a határtalan örömöt és lelkemből feltörő boldogságot. Azóta pedig folyamatosan áramlanak hozzám a kiadással kapcsolatos lehetőségek, mivel most már elhiszem, hogy tényleg képes vagyok rá.
Emellett életem egy másik fontos része is elérkezett egy meghatározó állomáshoz. Megtaláltam azt az életcélt, melyet hivatásomnak is érzek - természetesen az írás mellett -, melyben tudom, hogy teljes mértékben kiteljesedhetek és önmagam lehetek.
Amiért nap mint nap boldogan és teli motivációval ébredek fel, és minden egyes órával egyre közelebb kerülök hozzá. Annak a veszélye sem áll fenn, hogy elveszek út közben, hiszen nem csak azt tudom, hogy mi felé haladok, hanem a legapróbb lépések megtétele is teljes mértékben kirajzolódott előttem. Mindig csak a következő lépcsőfokra kell fókuszálnom, miközben szemem előtt tartom a nagy végcélt is. Ezzel kapcsolatban is folyamatosan kapom a megerősítéseket és a lehetőségeket az Univerzumtól, mely jóleső megnyugvással és bizalommal tölt el. Életemben nem voltam még ennyire biztos a jövőmben! Ehhez viszont arra volt szükségem, hogy merjek változtatni. Ne várjam azt, hogy majd valami rajtam kívülálló esemény vagy csoda megtörténik, és elindítja a folyamatot. Én magam váltam a csodává, mely megváltoztatta egész életem, gondolkodásmódom és világnézetem. Most már nem okolom a környezetem mindazért, ami eddig történt, hanem vállalom a felelősséget tetteimért, elfogadom korábbi döntéseimet, és elengedem a velük kapcsolatos negatív érzéseimet.
Neked is ajánlom, Kedves Olvasó, hogy ha nem vagy megelégedve mostani önmagaddal és helyzeteddel, akkor ne várj tovább a varázslatra, hanem légy Te magad a változás! :)
0 megjegyzés