Amiket én olvasok - avagy le a tollal, elő a könyvvel
3:28
Az olvasás felszabadít és hatalmas teremtőerővel bír, erről árulkodik Müller Péter alábbi idézete is:
"Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatait (..) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés."
Írói tevékenység mellett – vagy talán pont ennek kiegészítése érdekében – rengeteget olvasok mindenféle témában. Van, amikor saját kedvtelésemből ragadok kezembe egy-egy könyvet, hogy kicsit kiszakítson a hétköznapok megszokásából és általa belemerülhessek egy másik világ adta fantasztikus kalandokba. Kicsit más lehessek, elfeledkezhessek önmagamról és együtt izgulhassak a történet főszereplőjével a végkifejlet keresése alatt. Máskor a készülőben lévő regényemhez végzek háttér-információkutatást, és inkább tudományosabb jellegű esszéket és dokumentációkat olvasok, vagy olyan műveket, amelyekben az íróik tökéletesen visszaadják az adott hangulat/érzelem/környezet leírását, és ebből merítek ihletet. Legutóbb viszont egy új témához nyúltam, amely nem saját szórakoztatásomhoz vagy írói képességem fejlesztéséhez járul hozzá, hanem segít a belső munkában, hogy önvalóm kiteljesedhessen.
Szórakozás céljából nagyon színes
palettából válogatok. Kedvenc műfajom ugyan a fantasy, és ebben nagyon sok jó
művet olvastam már, de emellett szívesen olvasok sci-fi műfajban is, a japánnal foglalkozó/japán eredetű műveket is szeretem, valamint az egyszerű könnyed szerelmes történeteket. Fiatalabb koromban a legnagyobb
kedvencem Darren Shan könyvei voltak – főleg a Rémségek cirkusza sorozat -, talán
ezekből merítettem az alkotói munkám kezdetén nagyon sok ihletet a borzongató
részek megírásához. Azóta picit már változott az ízlésem, és – főleg a démonos
könyvei – már elérték nálam a túlságosan trancsírozós/fröcsögős kategóriát,
ezért nem is olvastam végig. De lehet adok neki még egy esélyt, mivel a
történet fő szála, maga az elképzelés nagyon megfogott, és kíváncsi vagyok a
végére. Emellett nagyon szeretem Laurell K. Hamilton Anita Blake regényeit,
valamint Kelley Armstrong Sötét erő trilógiája is bekerült a kedvencek közé.
Már ha csak ezt a három említett írót és műveit megnézzük, akkor itt is nagyon
erősen jelentkezik a természetfeletti – és azon belül is a túlvilággal/másvilággal
kapcsolatos érdeklődésem. Nem csoda hát, ha saját történetem is ezt a vonalat
követi, vagy inkább pont emiatt kezdtem el ilyeneket olvasni.
Nem tudnám igazán megmondani, hogy melyik volt előbb, kicsit tyúk és tojás
szindrómának érzem. Viszont mostanában inkább elkerülöm az ilyen történetek
olvasását, hiszen egy-egy hasonló műnek iszonyatosan a hatása alá tudok kerülni,
és félő, hogy sajnos belevinném saját történetembe. Nem szeretném az ötleteket
máshonnan koppintani, vagy vegyíteni, ezért ezeket már egy ideje hanyagolom.
Amilyen szinten ihletet is tudnak adni, olyan szinten el is tudják vinni saját
irányukba a készülőben lévő történetet. A fantasy egy másik vonalán elindulva
pedig elmaradhatatlan olvasmány számomra George R. R. Martin Trónok harca
fantasztikus története. Ez a mű a fantasy műfajnak egy teljesen más aspektusát
ragadta meg, amely annyira nem is rugaszkodik el a valóságtól, mégis
megtalálható benne a természetfeletti erőteljes hatalma. Valószínűleg azért is
szeretik nagyon sokan, mert megmutatja az emberek valódi arcát is
kendőzetlenül. Emellett pedig, hogy ne csak külföldi írókat említsek, van két
olyan magyar írónő, akiknek a művei nagyon sokat jelentenek számomra, és
csodálattal olvasom soraikat. Ez a két írónő pedig nem más, mint Vavyan Fable –
Molnár Éva – és J. Goldenlane – Goldman Júlia. Hatalmas fantáziával és igazán
kifinomult szóhasználattal rendelkeznek mindketten, ennek köszönhetően műveik
olvasása ténylegesen elrepít egy teljesen más dimenzióba.
Miután ilyen kellemes kiruccanást
töltöttem az álomvilágban, visszaugorhatok a valóságba, és picit saját alkotásomra
fókuszálva előkaphatok pár olyan művet, amelyek annak fejlesztésében és
megírásban segítenek. Ha regényről van szó, akkor ebben az esetben próbálok
elvonatkoztatni a történettől, és inkább csak az írói fogásokat, a hangulat
finom rezdüléseinek megfogalmazását és a karakterek ábrázolását figyelem.
Nagyon nehéz így olvasni egy művet, hiszen tudatosan ki kell zárni az empátiát
és csakis kívülállóként tekinteni az alkotásra. Elsődlegesen erre a célra szereztem
be H. P. Lovecraft összes művét, hiszen ő az egyik legnevesebb író, aki igen
nagy mérföldkőnek számít a horror és borzongatás műfajában. Regényem
szempontjából nagyon fontosnak tartom ezt a fajta kutatómunkát, az elmúlt tíz
évem egy nagyobb része – amikor is tényeleges alkotói munkát nem végezetem –
ezzel telt. Felkutattam és beszereztem azokat a könyveket, amikről azt
gondoltam, hogy sokat segítenének. Volt, ami az írástechnikával foglalkozik,
pl. Francz Gesing – Kreatív írás című műve, de leginkább olyan alkotásokat
kerestem, amik egy-egy adott karakter vagy hangulat megformálásában segítettek.
Most már nem titok, hogy az egyik fő természetfeletti lény – a lélekrabló –
alapjaiban a vámpír alakjára épül. Nagyon sok kutatást végeztem ezzel
kapcsolatban, egészen Bram Stroker Draculájától, Maria Janion A vámpír –
szimbolikus biográfiáján keresztül a pszichológiai töltetű A vámpír vonzásában című műig, amely több
neves magyar pszichológus tollából származik. Többrétűen, minden oldalról
elemeztem a vámpírok eredetét, mítoszát, hiedelemvilágát, megjelenési formáit
és az emberi tudatalattiban jelentkező értelmezési formáit. Mindemellett láttam
szinte az összes klasszikusnak mondható vámpírfilmet és több olyan művet is
olvastam, melyekben szerepel ez a lény – Anne Rice regények, J. R. Ward
regények, Darren Shan regények, Laurell K. Hamilton regények, True Blood
sorozat, stb. Végül ezen információk alapján megalkottam saját természetfeletti
lényemet, amely valamelyes még hasonlít a vámpírra – ezért is mondja Seth azt,
hogy nevezheti az emberi képzelgés alkotta vámpírnak is -, viszont létezésének
alapjaiban teljesen eltér a klasszikustól, saját fantáziám alkotta lényekről
van szó. De többet nem is szeretnék elárulni a lélekrablókról, a történet
folyamán minden ki fog derülni velük kapcsolatban, hogy kik és mik is ők valójában,
mi létezésük oka és célja. :) Ezen felül, ha már „vámpírokról” van szó, akkor
elengedhetetlen volt magának a vérnek a kultuszát, hiedelemvilágát és
megjelenési formáit is megvizsgálnom. Ebben pedig nagy segítséget nyújtott
Gudrun Schury – Éltető nedv című írása, amely feldolgozza a vér
kultúrtörténetét, rengeteg példát hozva az életből, vallásokból és irodalmi
művekből. Emellett még persze rengeteg más jellegű karakter és természetfeletti
eredetű dolgot megvizsgáltam, de nem szeretném elvenni a meglepetés erejét
azzal, hogy most itt ebben a bejegyzésben felfedem őket. :)
A harmadik nagy
téma, amely átöleli az egész történetet pedig nem más, mint a lélek és
szellemvilág kapcsolata – élet a halál után, lélekvándorlás, lelki fejlődés. Ehhez
a témához pedig már szorosan kapcsolódik a harmadik érdeklődési köröm, amely
saját belső fejlődésemet szolgálja. Rengeteg új tanítót találtam az utóbbi
időben, akik könyveiken keresztül szólították meg lelkemet, egyengetve a
változás útján. Erről már többször is írtam, ezért nem is szeretném most itt
újra kifejteni, csak megosztanám veletek az egyre bővülő gyűjteményemet
legkedvesebb mentoraimtól: Osho, Louise L. Hay, Balogh Béla, Pam Grout. Tőlük
tanulom a belső munka fontosságát és műveik által iránymutatást kapok a kezdeti
nehézségek leküzdésében és megmutatják, hogy hogyan is lehet szabadon és boldogan
élni. Emellett elkezdtem érdeklődni az öngyógyítás és energetizáló folyamatok
iránt is, hogy ne csak a lelkemet tegyem rendbe, hanem testemet is. Ezáltal nem csak bensőben, de külsőmben is jól érezem magam, teli leszek energiával és vidámsággal. Még csak most indult el
bennem a változás, és tudom, hogy elég nagy út áll még előttem, de
fantasztikusan motivált vagyok, mivel tapasztalom a pozitív hatásait ezeknek a
változásoknak önmagamban és környezetemben egyaránt.
Tehát az olvasás több szempontból is ki tudja elégíteni igényeinket, legyen szó szórakozásról, munkáról vagy önfejlesztésről, csak meg kell találnunk a megfelelő olvasmányt. :) Ti mit szoktatok olvasni? Mennyire tudjátok beleélni magatokat az adott műbe? Esetleg más jellegű műveket is olvastok, ahogyan én is?
Legyen szó bármilyen könyvről, olvasni a világon az egyik legjobb dolog! :)
0 megjegyzés