Bátorság - közzétenni a történetet?
12:25
Valószínűnek tartom, hogy ez a kétely minden író, és persze nem csak egy történetet feldolgozó oldal tulajdonosa, hanem
bármilyen más témában blogoló fejében megfogalmazódott a kezdet kezdetén. Nem csekély elhatározás és bátorság szükséges ahhoz, hogy mások elé
tárjuk olykor legbensőbb gondolatainkat és érzéseinket. Belevágjak? Vagy inkább
hagyjam a francba, úgysem fogja senki sem olvasni? Több okból kifolyólag is
beleütközhetünk egy-egy akadályba, van ami rajtunk kívülálló ok, de a kezdeti
nehézségeket leginkább saját félelmeink okozhatják. Na de mik is ezek az
esetlegesen meghátrálásra vagy bizonytalanságra késztető problémák?
Mit szólnak majd mások?
Igen, igen, és talán ez a
legnagyobb blokk, ami csak felmerülhet pici buksinkban. Annyira tartunk mások
véleményétől, hogy sok esetben nem merünk belevágni. Esetleg elkezdjük kis
blogger ténykedésünket, jön is egy-egy biztató mondat közeli jó barátainktól,
de amikor beüt egy ismeretlen negatív kritika, akkor az egész kicsi világunk
összedől.
Miért
is? Mert nem bízunk önmagunkban, és mások véleménye totálisan
befolyásol bennünket. Vagy más esetben azzal még nincs is gondunk, hogy
idegenek elé tárjuk gondolatainkat, hiszen úgysem ismernek, mondhatnak, amit
akarnak. De mi a helyzet az ismerősökkel, családdal, esetleg az olyan
barátokkal, akik nem feltétlen látják értelmét annak, amit csinálunk? Ne
mutassuk meg nekik? Rejtegessük előlük mindazt, amire talán a
legbüszkébbek vagyunk? Ezzel akkor igazából ki is jelenthetnénk, hogy nem
tartjuk magunkat és alkotásunkat elég értékesnek. Ne akarjunk megfelelni mások
elvárásainak és ne befolyásoljon minket egy-egy negatív vélemény. Nem kell
bizonygatnunk senkinek értékességünket, hiszen az egy velünk született ajándék,
melyet nem egy rajtunk kívülálló valaki vagy valami határoz meg. Higgyünk abban,
amit képviselünk a történetünkkel és reméljük, hogy az üzenet eléri az olvasóinkat.
Bízzunk magunkban, ennél többre nincs is szükségünk! :)
Következő gát az olvasottság
kérdése.
Addig rendben van, hogy van egy
történetünk/ötletünk, készítettünk hozzá egy számunkra kívánatos oldalt is, bízunk magunkban annyira, hogy nyilvánosságra is hozzuk, de lesz egyáltalán olyan, aki
majd elolvassa? Aki szívesen látogat majd vissza a blogra, várva az
újdonságokat? Mert ugyebár nem elég megírni egy történetet, tenni is kell
azért, hogy olvassák. Manapság már nem olyan nehéz feladat több helyen is
megosztani egy blog/oldal elérhetőségét, köszönhetően a közösségi oldalak
világának. Plusz egy nagyon jó lehetőségként lehet élni a blogcserékkel is. Ha
egy hasonló jellegű oldalra kiteszik a linket, akkor nagy az esélye annak, hogy
onnan egy-két olvasó ellátogat a mi birodalmunkba is. És ha pedig meg is
tetszik nekik amit itt látnak, akkor szereztünk pár újabb követőt. :) Tehát nem
lehetetlen magunknak olvasókat gyűjteni, csak kicsit aktívabban kell
menedzselni oldalunkat, nem pedig várni a sült galambot.
„Copy alert”
Valószínűleg egy regény
szempontjából még felmerülő félelem lehet az is, hogy lemásolják vagy
meglovasítják ötletünket. Ez már kicsit nyomósabb érv lehet, de aki azt
szeretné, hogy olvassák, ezt be kell vállalnia. Első körben lehet olyan kis
csodákkal védekezni a blogger felületeken, hogy egy egyszerű új modulként
hozzáadunk egy olyan HTML/Java Script-et, amely blokkolja a kijelölést az
oldalon. Egy nagyobb terjedelmű történetnél kisebb annak az esélye, hogy
ténylegesen betűről betűre kimásolják. Ha mégis, akkor sajnos így jártunk.
Ezért is érdemes nagyon jól átgondolnunk, hogy mit is szeretnénk kezdeni
művünkkel. És itt emelkedik a magasba a következő fal:
Ki fogják adni azután is, hogy a
neten előtte már megjelent?
Ez a kérdéskör valóban egy
keményebb dió, és van a félelem mögött ráció. Hiszen ha már egyszer közzétettük
valahol és olvasták is, akkor miért adná ki bármelyik kiadó is? Viszont így sem
lehetetlen, hiszen hallhattunk már nem is egy olyan magyar írótársunkról,
akiknek így is sikerült. Egy blog keretein belül indították útjára történetüket,
feltehetőleg szárnypróbálgatás és az érdeklődés felmérése gyanánt, ezáltal nem
is tették közzé az összes fejezetet. Ezzel elkerülték azt az ellenérvet, hogy
az egész fellelhető az interneten, valamint a teljes lemásolás esélyét is,
hiszen senki nem tudhatja, hogy hogyan is fog alakulni a történetszál, csakis
az írója. :)
Amint láthatjátok, az első két
aggályt egész könnyen leküzdhetjük, miután mindent szépen a helyére raktunk
önmagunkban, és bízunk saját történetünkben. A másik kettő, mely tényezők
rajtunk kívül állnak, saját döntéseink. Én azt mondom, aki mer, az nyer. Engem
nem fognak többé visszatartani félelmeim, hogy megakadályozzanak legnagyobb
álmom megvalósításában!
„Szeretném, ha tudnád, bármilyen
félelmetesnek és leküzdhetetlennek is tűnnek az előtted tornyosuló akadályok,
akkor is mindig változtathatsz rajtuk. Valóra válthatod az egykori álmaidat!
Hogyan? A benned szunnyadó erővel, ami szó szerint pillanatok alatt
megváltoztathat bármit az életedben. Csak szabadjára kell engedned.” Anthony
Robbins
Nektek mi a véleményetek/meglátásotok a témával kapcsolatban? Átéltétek már ezeket? Hogyan sikerült leküzdenetek a nehézségeket? Minden hozzászólást szívesen látok és olvasok :)
Nektek mi a véleményetek/meglátásotok a témával kapcsolatban? Átéltétek már ezeket? Hogyan sikerült leküzdenetek a nehézségeket? Minden hozzászólást szívesen látok és olvasok :)
0 megjegyzés